Hiszen az átváltozás az Úr-felmutatással válik kegyelmi ajándékká számunkra: a festő a domborzati formák és a települések építészeti strukturalitásával, a haragos zöldekben, forró barnákban tartott tájszíneivel, a földmunkaszerűen végzett bemetszésekkel, az alakok lebegtetésével, s ugyanakkor az átalakulások kegyetlen logikájával nem temeti, nem búcsúztatja, nem sírja vissza az ősi falusi életformát, hanem a menthetőt tapogatja körül ecsetjével, azokat a szellemi értékeket vonja látomásai fénykörébe, amelyeket csakis és pontosan ezek az emberek teremtettek évszázadokon át, s amelyek művészi meggyőződése szerint nem múzeumi, hanem életteremtő-folytató minőségükben kellene tovább hassanak.

Szinopszis

Kádár Tibor festőművész Kolozsváron született 1946-ban. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festő szakán diplomázott 1971-ben. 1971–74 között Marosújváron tanított műszaki rajzot, 1974-től 1987-ig pedig festészetet a kolozsvári képzőművészeti gimnáziumban. 1976 és 1986 között nyaranta a gyergyószárhegyi művésztelepen dolgozott. Rendszeressé váló zaklatások és politikai nézeteltérés, valamint állásából való elbocsátása után 1988-ban telepedett le Magyarországon.

Egy évig egy pesterzsébeti általános iskolában tanított. 1990-ben költözött családjával Veszprémbe, ahol azóta is él és alkot. Az 1990-es évek elején a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság művészettörténészeként dolgozott. Ezt követően kizárólag a festészetnek és a tanításnak élt.

Tagja a Magyar Képzőművészeti Alapítványnak, a Magyar Képzőművészek Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Veszprémi Művész Céhnek, melynek évekig céhmesteri posztját is betöltötte. 2004-ben öt művésztársával megalapította a figuralitást vállaló úgynevezett F Csoportot.

Több alkalommal bemutatkozott Hollandiában, Dániában, Németországban és Angliában is.

A főiskola befejezését követően az 1970-es évektől kezdődően fáradhatatlanul járta Erdélyt, főleg Kalotaszeget, miközben mindvégig tanított is. Az ottani táj és kultúra sokkal több volt számára egyszerű festői motívumnál; saját megfogalmazása szerint a mai napig a gyökereit jelenti. E korszak képeire jellemző a realista ábrázolásmód, melybe mindig vegyül egyfajta miszticizmus is. A táj mellett meghatározója képeinek az – elsősorban népi – építészet precíz megjelenítése. Tulajdonképpen megörökítette az akkor még menthetőnek vélt életformát, ezáltal a művészet mellett pótolhatatlan értékmentés is megvalósult. A népművészeti motívumokhoz – bartóki értelemben feldolgozva, mint a népdalt –, mindig szívesen fordult, és használta azokat. Az 1980-as évek végén előfordult, hogy ilyen témájú festményét bevonták egy-egy romániai kiállításról. (Kapu II.)

Magyarországra költözése után festészetében is változás észlelhető. Tanulmányútjai (Isztria, Hollandia, Anglia) hatására palettája gazdagodott, ábrázolásmódja fokozatosan az absztrakt felé fordult. Erőteljesebb színekkel kezdett dolgozni, melyeket nagyobb foltokban vitt a vászonra.

Korábban is gyakran készített sorozatokat, melyek ezt követően is jellemzőek lesznek művészetében: megjelennek a Földoltár, a Vízoltár több darabból álló kompozíciói. Előbbiek a meleg barnák, vörösek, okkerek árnyalataira, utóbbiak a rendkívül intenzív kékekre épülnek. A kék színből, valamint a fehérből kiindulva, ezeket mintegy átalakítva készítette el szintén több darabból álló; ezüstre alapozott sorozatát, mely az életműben különálló egységet alkot. Gyakran egy-egy tájkép absztrakt ábrázolását, az alapformákra és két-három színre, valamint az ezüstre történő leredukálását fedezhetjük fel ezeken az alkotásokon.

Mindeközben az 1990-es évek elején az őt körülvevő világban, elsősorban a Közép- Európában zajló események sem hagyták érintetlenül (Közép-Európa I–III.). A háború borzalmait megrázó erővel közvetítő alkotások számos városban szerepeltek. Ezzel összefüggésben új anyaggal kísérletezett, a műanyaggal. Az általa egyébként nem kedvelt anyagból készült térplasztikáiból, installációiból Veszprémben, a Csikász Galériában nyílt kiállítás húsz évvel ezelőtt, 1996-ban.

A 2000-es évek elején az absztrakt felől egyre inkább a figuratív művészet felé fordult, melynek köszönhetően öt művésztársával (Diénes Attila, Filep Sándor, Horváth Lajos, Párkányi Raab Péter, Ughy István) együtt létrehozták az F Csoportot. A csoport tagjainak művészetében közös a nevükben is szereplő figurális ábrázolásmód.

Művészetének egy másik vonulatát képezik az irodalmi művekből, illetve azok alapján készült grafikái, melyek közül két nagyobb sorozat kiemelkedő jelentőségű: Nagy László és Dsida Jenő verseihez készített alkotásai a fekete és az ezüst árnyalataira épülnek, sok szöveggel, idézettel, olykor a teljes verssel, melyet a művész kézzel írt a képre. Dsida Jenőről portrét is festett, öt darabból álló kompozíciót. Legkedvesebb írójának, Krúdy Gyulának állít emléket a Szindbád című sorozatával (a regény szereplői mellett kiváló portrét festett Latinovits Zoltánról is).

Legújabb kompozíciói, a 2016-ban készült Kitekintő I.-II.-III. című sorozata visszatér alapvető Kalotaszeg-élményéhez. Megfigyelhető a korábban is jellemző népművészeti motívumok absztrahálása, az erőteljes színek, egyfajta látomásos ábrázolásmód, mely kifejezi azt, hogy az 1970-es években még fellelhető kultúra és életforma mára végérvényesen és visszavonhatatlanul megváltozott.

Fontosabb kiállítások

  • 1964. Kolozsvár, Művészeti Líceum
  • 1971. Kolozsvár, Őszi Tárlat
  • 1975. Bukarest, Dalles Terem
  • 1980. Kolozsvár, Korunk Galéria
  • 1981. Kecskemét, Repülősök Klubja
  • 1982. Székelyudvarhely, Művelődési Központ
  • 1983. Csíkszereda, Múzeum
  • 1984. Gyergyószentmiklós, Művelődési Ház
  • 1984. Marosvásárhely, Új Élet-szerkesztőség
  • 1985. Mákófalva, Művelődési Ház
  • 1985. Székelyudvarhely, Kultúrház
  • 1986. Veszprém, Megyei Könyvtár
  • 1989. Budapest, Pesterzsébeti Múzeum
  • 1989. Budapest, Erdélyi Képzőművészek Kiállítása
  • 1990. Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum
  • 1990. Leányfalu, Művelődési Központ
  • 1990. Ajka, Nagy László Művelődési Központ
  • 1990. Tab, Művelődési Ház
  • 1990. Badacsonytomaj, Művelődési Központ
  • 1991. Hajdúböszörmény, Művelődési Központ
  • 1991. Wunsiedel, Járási Tanács (Németország)
  • 1991. Veszprém, Vetési Albert Gimnázium
  • 1991. Nemesvámos, Művelődési Ház
  • 1991. Békéscsaba, Alföldi Tárlat
  • 1992. Iszkáz, Nagy László Emlékház
  • 1992. Kapolcs, Művészetek Völgye
  • 1992. Geervliet, Dia e Noite Galéria (Hollandia)
  • 1992. Hedikhuizen, An Sengers Galéria (Hollandia)
  • 1992. Nijmegen, De Verwondering Galéria (Hollandia)
  • 1992. Szekszárd, Illyés Gyula Tanárképző Főiskola
  • 1992. 's-Hertogenbosch, Városi Múzeum (Hollandia)
  • 1993. Veszprém, Csikász Galéria
  • 1993. Castricum, Nu Galéria (Hollandia)
  • 1993., 1994., 2008. Hagen, Nova Galéria (Németország)
  • 1993. Veszprém, Petőfi Színház
  • 1993. München, Blitzdrucker Galéria (Németország)
  • 1993. Thierhaupten, kolostor (Németország)
  • 1994. Koppenhága, Thorsminde Galéria (Dánia)
  • 1994. Portomaggiore, Városi Pavilon (Olaszország)
  • 1994. Sibenik, Városi Múzeum (Horvátország)
  • 1994. Berlin, G. S. D. Galéria (Németország)
  • 1995. Balatonfűzfő, Műanyag installáció
  • 1996. Koppenhága, Városháza (Dánia)
  • 1996. Lewes, Star Galéria (Anglia)
  • 1996. Ulm, Építészek Háza (Németország)
  • 1996. Budapest, Kempinski Galéria
  • 1996. Groningen, Zernike College (Hollandia)
  • 1996. Groningen, Városháza (Hollandia)
  • 1996. Ulm, Staatlichen Nachbahnamt (Németország)
  • 1996. Gladsaxe (Dánia)
  • 1996. Veszprém, Csikász Galéria
  • 1997. Veszprém, Megyei Pedagógiai Intézet
  • 1997. Budapest, Műcsarnok – Magyar Szalon
  • 1998. Veszprém, 1948-49-es jubileumi kortárs képző- és iparművészeti kiállítás
  • 1998. Lausanne (Svájc)
  • 1998. Genf (Svájc)
  • 1999. Budapest, Duna Galéria
  • 1999. Várpalota, Városi Galéria
  • 2002. Veszprém, Csikász Galéria Veszprém,
  • 2002. Passau, Művészetek Háza (Németország)
  • 2002. Passau, Püspöki Palota (Németország)
  • 2002. Budapest, Ernst Múzeum – Felezőidő
  • 2001. Berhida, Művelődési Ház
  • 2001. Tapolca, VOKE Batsányi János Művelődési és Oktatási Központ
  • 2001. Budapest, Gerbeaud Galéria
  • 2002. Trento, Alpiarte (Olaszország)
  • 2003. Balatonfüred, Nyári Fesztivál
  • 2004. Székesfehérvár, Szent István Galéria
  • 2004. Veszprém, Csikász Galéria – F Csoport
  • 2005. Groningen, Martini Hospital (Hollandia)
  • 2005. Gödöllő, Profil Ház
  • 2006. Budapest, Duna TV
  • 2006. Veszprém, Csikász Galéria
  • 2007. Budapest, Európa Galéria
  • 2007. Balatonfüred, Kerek templom
  • 2009. Budapest, Semmelweis Szalon
  • 2009. Moszkva, Magyar Ház – F Csoport (Oroszország)
  • 2009. Székesfehérvár, Szent Korona Galéria
  • 2009. Kolozsvári Szépművészeti Múzeum – F Csoport
  • 2010., 2017. Leányfalu, Faluház
  • 2012. Csíkszereda, – Szárhegyi klasszikusok
  • 2012. Veszprém, Boldog Gizella Egyházmegyei Gyűjtemény
  • 2012. Rovaniemi, Városháza (Finnország)
  • 2012. Budapest ,Pintér Galéria
  • 2012. Sopron, Erdélyi Ház
  • 2013. Veszprém, Tavaszi Tárlat
  • 2013. Balatonalmádi, Pannónia Kulturális Központ
  • 2014. Tihanyi Bencés Apátság Galéria – Megérint a Csend
  • 2014. Veszprém, Petőfi Színház
  • 2014. Kézdivásárhely, Vigadó Galéria
  • 2014. Marosvásárhely, Bernády-ház
  • 2014. Kolozsvár, Szépművészeti Múzeum
  • 2015. Veszprém, Megyei Könyvtár
  • 2015. Veszprém, Polgármesteri Hivatal
  • 2016. Budapest, E-Galéria
  • 2016. Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum
  • 2015. Kolozsvár, Minerva Galéria – Korunk 500. kiállítás
  • 2016. Csíkszereda, – Élő klasszikusok
  • 2019. Veszprém, Tavaszi Tárlat
  • 2019. Balatonalmádi, Új Dunántúli Tárlat

Díjak, kitüntetések

  • 1969. Kolozsvár, Országos Diákfesztivál – I. díj
  • 1990. Ajkai őszi tárlat – nívódíj
  • 1991. Békéscsabai alföldi tárlat – nívódíj (Svédországi Magyarok Szövetségének díja)
  • 1992. Veszprémi tavaszi tárlat – nívódíj
  • 1996. Pro Comitatu díj – Veszprém megye Közgyűlésének kitüntetése a több évtizedes kiemelkedő művészeti munkásság elismeréséül
  • 1998. 1948–1998. – Kortárs kiállítás az 1848-49-es szabadságharc 150 éves jubileuma alkalmából – fődíj
  • 2002. Veszprémi tavaszi tárlat – nívódíj
  • 2003. Balatoni tárlat, országos képzőművészeti biennálé – nívódíj
  • 2006. Veszprém Megye Érdemrendje
  • 2007. Veszprém Megyei Príma díj
  • 2011. Gizella-díj 2014. M.S. mester díj

Válogatott irodalom

  • Muzsnay Magda: Milyen volt a VII. képzőművészeti alkotótábor szárhegyen? Utunk, 1980. szeptember 26.
  • Bazsó Zsigmond: Kalotaszeg – ahogy Kádár F. Tibor látja. Igazság (Kolozsvár) 1980. november 20.
  • Kántor Lajos: A „másik” Kalotaszeg festője. Utunk, 1980. december 12. és Hazatérés. Korunk Galéria 1973–2015.
  • Kántor Lajos: Kalotaszeg közel és messze. (Kádár F. Tibor képei alá.) Tükör (Budapest) 1981. október 4.
  • Miklósi Sikes Csaba: Megtalált igazságokra építve. (Beszélgetés Kádár F. Tiborral.) Igazság, 1982. március 10.
  • Muradin Jenő: Az átlagnál szürkébb. (Kolozs megyei őszi tárlat.) Igazság, 1982. november 3.
  • k. l. (Kántor Lajos): Kalotaszeg vonzáskörében. Igazság, 1983. december 21.
  • Bazsó Zsigmond: A festő világa. Igazság, 1984. február 15.
  • Miklósi Sikes Csaba: Vázlat egy pályaképhez. Utunk, 1985. március 22.
  • Pillich László: Színek – ezüstös feketében. Igazság, 1985. április 3.
  • Balázs Imre: Kádár F. Tibor képei. Új Élet (Marosvásárhely) 1986/4. sz.
  • Banner Zoltán: A szegek helye. (Kádár F. Tibor festményei.) Forrás, 1986. június
  • Dr. Boros Edit: Festmények rejtett mosolya… (Kádár F. Tibor grafikái.) Napló, 1986. november 6.
  • (w. i.): Képek – Erdélyből. (Kolozsvári festő Pesterzsébeten.) Magyar Hírlap, 1989. április 21.
  • Lászlóffy Csaba: Egy esténk itthon. Kádár Tiboréknak. (vers) Horizont, 1990. január-február
  • Páskándi Géza: Az Etnosz rongyai. Kortárs, 1990/2. sz.
  • dr. Praznovszky Mihály: Kádár Tibor kiállítása elé. Nagy László Városi Művelődési Központ Ajka. Katalógus, 1990. június
  • ***: Kádár. Katalógus, 1990. szeptember-október, Csikász Galéria Veszprém.
  • Banner Zoltán: Erdélyi magyar művészet a XX. században. Képzőművészeti Kiadó Budapest, 1990.
  • Juhász Ferenc: „...a zenéből indultam ki a díszlettervezésénél.” (Beszélgetés Kádár Tiborral a Székelyfonó ürügyén.) Napló, 1991. március 30.
  • Géczi János: Kádár Tibor festészetében… Katalógus é.n. (1993)
  • ***: Kádár-festmények a Csikász Galériában. Napló 1993. június 29.
  • Martinovics Tibor: Festhetnék csendéletet… (Kádár Tibor önmagáról és műveiről.) Napló, 1993. július 22.
  • Hubertus Heiser: Kunst aus Ungarn in regem Kulturaustausch. (Eine Weltsicht zwischen Schöpfer und Schöpfung.) Hagener Zeitung, 1994. március 22.
  • Hubertus Heiser: Különös festmények. Kádár Tibor kiállítása Hagenben. Napló, 1994. május 2.
  • ***: Tibor Kádár udstiller i Thorasminde. Gladsaxe Bladet, 1994. szeptember 13.
  • mt (Martinovics Tibor): Impressziók, hangulatok. (Kádár Tibor kiállítása Bajorországban.) Napló, 1994. december 2.
  • ***: Kunstwerke aus dem Osten. Oberbayerisches Volksblatt, 1995. december 13.
  • Raimond Freichtner: Avantgarde aus dem Osten. Oberbayerisches Volksblatt, 1995. december 15.
  • Hubertus Heiser: „Weltsicht” in Kunst. Westfalenpost, 1996. május 30.
  • Kádár. Skicc 4. sz., Veszprém Város Művészeti Társaságának kiadványa. Csikász Galéria, 1996. szeptember (Gopcsa Katalin, Géczi János, Bozsik Tibor, Banner Zoltán írásai.)
  • mt. (Martinovics Tibor): Tömör, súlyos gondolatiság. Napló, 1996. szeptember 23.
  • Gopcsa Katalin: Kádár Tibor történeteiről. Napló, 1996. október 17.
  • Bozsik Péter: Azúrkék pont balkáni barnában. Veszprémi Művész Céh katalógusa, 1996.
  • Géczi János: Kádár Tibor: Reggeli fények. Napló, 1997. február 1.
  • H. Gy.: A szülőföld mitológiája. Kádár Tibor kiállítása nyílt a Megyei Pedagógiai Intézetben. Napló, 1997. március 21.
  • Révész Ernő: Tanítani nagyon szeretek. (Kádár Tibor festőművész nagydíjat kapott.) Veszprémi 7 nap, 1998. október 8.
  • B. E.: A művész nem prostituált. (Beszélgetés Kádár Tibor veszprémi festőművésszel munkájáról, gondjairól.) Napló, 1998. október 10.
  • Banner Zoltán: (H)arcképek – 1848 emlékezete. Katalógus, 1998.
  • Vági Barbara: Ma már minden vastagtalpú cipő. (Beszélgetés Kádár Tibor veszprémi festőművésszel, aki szerint a festőket csinálják.) Népszabadság, Közép-Dunántúl, 1999. május 18.
  • G. Takács Mária: Műterem-ház világra nyitott ajtókkal. Házak (Budapest), 1999. július-augusztus
  • Dallos Zsuzsa: A művészet is összeköt. Napló, 2001. október 13.
  • Kellei György: Döbbenet, ami itt folyik. (Beszélgetés a hatvanéves Kádár Tibor festővel.) Napló, 2006. december 23.
  • Kádár Tibor: Pályázat a Magyar Írószövetség Örökös Tagja kitüntetéssel rendelkező írók portréjának megfestésére. 2006.
  • Banner Zoltán: A kereszt metszéspontja. Katalógus. Magyar Képek kiadó, Veszprém 2006.
  • ***: Értéket teremtenek. Prima Primissima díj: vállalkozók a művészetért, tudományért és sportért. Napló, 2007. november 10.
  • Legéndy Péter: f-csoport. Katalógus, 2009.
  • Németh Júlia: Figurativitás síkban és térben. A magyarországi f-csoport kiállítása a kolozsvári Művészeti Múzeumban. Szabadság, 2009. május 16. és Erdélyi Művészet (Székelyudvarhely) 2009. X. évf. 2. sz. 8–13. l.
  • L. P. (László Péter): Kádár Tibor triptichonja. Veszprémi 7 nap, 2010. december 17.
  • Medveczky Attila: Hol a spirituális a művészetben? Magyar Fórum, 2010. december 22.
  • Szakolczay Lajos: A festőiség diadala. (Kádár Tibor pannója a veszprémi Városházán.) Magyar Fórum, 2011. március 10.
  • Horváth Éva: A művészetben fontos az ember. (Kádár Tibor festőművész Székelyföld múltjáról, meséiről, tanításról, és a festés szabadságáról.) Napló, 2011. március 12.
  • László Péter: Az embereknek festek. Beszélgetés a Gizella-díjjal kitüntetett Kádár Tibor festőművésszel. Veszprémi 7 nap, 2011. május 27.
  • ***: Arany, ezüst és magyar királynék. Napló, 2012. május 3.
  • Ferencz Zsolt: Ellesett és megörökített pillanatok. Kádár Tibor kiállítása a Stars Galériában. Szabadság (Kolozsvár), 2012. november 6.
  • Németh Júlia: Időtlenségbe menekített pillanatok. Kádár Tibor festészeti tárlata a kolozsvári Stars Galériában. Szabadság, 2012. november 13.
  • Halmos György: Erdélyi hangulat. Kádár Tibor őserővel alkotó művész. Napló, 2013. november 11.
  • Szakolczay Lajos: A létérzékelés dinamikája. Kádár Tibor művészetéről. Hitel, 2014. április
  • Kántor Lajos: Barnában, ezüstben a világ: világunk. Korunk, 2014. november
  • Jánó Mihály: Tisztelt közönség!… Kiállítási megnyitó, Kézdivásárhely, 2014. november. Kézirat.
  • Balla Emőke: Elvek és kritériumok. Napló, 2016. április 30.
  • Ladányi István: Kádár Tibor nem viccel. Kádár Tibor 70. E-Galéria, Budapest, 2016. április 19. – május 27.
  • Bonczhidai Éva: A valóság színeváltozásai. (Kádár Tibor képeit állították ki az Erdélyi Művészek Leányfalun sorozatban.) Magyar Idők, 2016. szeptember 2.
  • Előretolt Helyőrség Kádár Tibor-száma 2018. december 15.